| POLGÁRMESTERI KÖSZÖNTŐ |
Kedves Vendégeink!
Százhalombatta lakói nevében örömmel és szeretettel üdvözlöm Önöket
városunkban.
Köszöntöm régi kedves ismerőseinket, új és reményeim szerint leendő
barátainkat,
akik első ízben kóstolnak bele a Summerfest hangulatába.
Azok, akik az elmúlt években rendszeresen itt jártak, tudják, hogy a
belváros, a
Szent István tér milyen fantasztikus átalakuláson ment keresztül. Új
épületek
nőttek ki a földből, a sokáig alvó tér élettel, emberekkel telt meg. Az
elmúlt
öt év folyamatos munkái nyomán ma egy nagyon szép tér fogadja a látogatókat,
és
a város lakóit egyaránt. A hely kezdi betölteni a klasszikus „forum
romanum”
szerepkört: események, fesztiválok, rendezvények váltják egymást kora
tavasztól
egészen december 31-ig, amikor a város lakói még az év utolsó napján is ezen
a
helyen ünnepelnek együtt. 2012 izgalmas év számunkra, hiszen a 2011-es
magyarországi győzelem után, (Virágos Magyarországért Mozgalom) ebben az
évben
az európai versenyben (Entente Florales Europa) képviseljük Magyarországot.
Bizony, ki hitte volna tavaly, hogy ezt a versenyt Százhalombatta
megnyerheti?
Idén pedig már az európai győzelemért dolgozunk! Őszintén reméljük, hisszük,
hogy összefogásunk nem lesz eredménytelen, és a következő évben arról is
beszámolhatok, hogy 2012-ben Százhalombatta volt Európa legvirágzóbb
kisvárosa.
Nekünk, mint iparvárosiaknak az efféle kihívások a kisujjunkban vannak: ki
gondolta volna 1994-ben hogy Százhalombatta ad majd otthont Magyarország
legjelentősebb nemzetközi folklórfesztiváljának? Ma, tizenkilenc évvel
később, a
Summerfest, a generációkon áthidaló a kézzelfogható valóság, mindennapjaink
része. Évről évre várjuk, hogy beköszöntsön az augusztus, hogy megérkezzenek
a
vendégek, vagy fecskéhez hasonlóan visszajöjjenek azok, akik többedszerre
választották városunkat és a Summerfestet akkor is, ha ezért át kell repülni
az
óceánt.
A Kulturális Központ mögötti parkban már van 19 éves fa is, amelyet az első
fesztivál után ültettünk el. A sorban, 18 követi az elsőt. Mindegyik alatt,
egy
tábla, hogy mely országok fiataljai keze munkáját dicséri az elültetett fa.
19
év, 90 ország, 13 ezer résztvevő a világ minden részéből! Senki nem gondolta
volna 1994-ben, mint ahogy 2011-ben sem, hogy városunk olyan területen ér el
eredményt, ahol arra a körülményeket megfigyelve esélye nem lett volna.
Sivatagban sem nehezebb vizet találni, mint egy iparvárosban magyarországi
győzelemhez elegendő virágot ültetni, vagy létrehozni a nemzetközi
néptáncfesztiválok hazai fellegvárát! Mindez persze csak úgy lehetséges, ha
ezekért a dolgokért kezet fogunk egymással, ha sokat dolgozunk érte, és
hiszünk
benne.
Én hiszek benne, hogy 2012-ben az előző tizennyolchoz hasonló, szívet és
lelket
melengető augusztusunk és Summerfestünk lesz. Kívánok mindenkinek kellemes
világutazást, találkozást, éljék át mindazt, amit csak a Summerfest
nyújthat,
nem csak a százhalombattaiaknak, hanem mindazoknak, akik látogatásukkal
megtisztelik városunkat, és a fesztivált.
Vezér Mihály Ph.D.
polgármester
Egy híján húsz…
A szokásos június végi hajsza, vagy verseny az idővel: molinók kitétele, vízumok beszerzése, programok lezárása, telefonok a világ végére. Sajtóanyag előkészítése, logisztikai haláltánc, fullasztó hőség, könyörgés a névsorokért, a különböző listákért. Kerítés, kordon, mobil WC és lelátó, színpad meg hangosítás. Közben a keresztlányom egy kislánynak ad életet, a fiaim edzőtáborba mennek, tanévzáró a Pesovárral két helyszínen meg a fiaim iskolájában. Óvárosi Kulturális Napok, Virágos Európa mozgalom, és megint email özön és plakáthegyek, a nyolcvanadik költségvetési módosítás… Jön a Summerfest. A tizenkilencedik. A családom lassan- lassan felkészül a száműzetésre, a „jobbhamosthagyjuk”-ra mert apa fesztivált szervez. A barátaim gyakran kérdezik, amikor nyolcvankettedszer mondom le, a miattam más időpontra helyezett vacsorát újból, felsorolva a bekezdésben már említett feladatsort, hogy de neked mi ebben a jó? Nem tudom. Ilyenkor még nem jó, sőt egyáltalán nem, mert igen jó lenne, ha most nyaralni indulnánk. Jó lenne, ha lenne 2 hét lazítás. Jó lenne, ha legalább egyszer, augusztus 9-én ünnepelhetnénk a kisebbik fiam Ambrus születésnapját (ha már augusztus 9-én látta meg a napvilágot) és nem augusztus 22. után, amikor már tudhatóan és biztosan apa is ráér. Ilyenkor éppen ezek miatt nem jó, de olyan ez, mint a jing-jang ábra: ahol a fehér kiteljesedik, ott a fekete elszűkül, és fordítva. De aztán, amikor az első külföldiek leszállnak a buszról, amikor megöleljük egymást, amikor a hajón vagyunk, amikor a nyitóceremónia, a fesztivál mise, a szeretetasztal, a Gátőrház fényeiben megfürdünk, akkor már nagyon jó. Amikor egy pillanat alatt lesz 700 barátom Ulan- Udetől (Buryatföld) Limáig (Peru) Karéliától Thaiföldig, nos, akkor már ezeknek a nyavajgásoknak nyoma sincs. Igazi táncos attitűd: a fajtatiszta táncosnak csak addig fáj a lába, a térde, a dereka, az ízületei, amíg fel nem áll táncolni. Utána egészen addig nem fáj, ameddig táncol. És ha vége a táncnak, akkor megint minden fáj. Mint ahogy amikor elmennek a külföldiek, amikor kiürül a város, akkor napokig a csend és a nyugalom értelmezhetetlen, vagy éppenséggel beáll az a tudathasadásos állapot, az a fájdalom, amit csak a csend tud okozni. Most még csak viccelődünk azon, hogy a buryatok Uland Udéből 9 azaz kilenc napig buszoznak Százhalombattára ( szerintük ez igazán semmi, ahhoz képest hogy néha 9 hétig ülnek a lovon a hatalmas sztyeppén), ám amikor elindulnak majd hazafelé, mindannyiunkat sokkol majd a tudat, hogy vége, hogy talán soha többet nem látjuk egymást. Ennyit kaptunk: 10 napot, ajándékba az élettől, hogy a sokmilliárd ember közül találkozhassunk egymással. És ez a tíz ajándék nap felbecsülhetetlen értékké nemesül az utolsó pillanatban, mert talán soha meg nem ismételhető. A Summerfest ettől lesz maga a csoda: olyan találkozások helyszíne, ami soha sehol meg nem ismételhető, örök életre szóló emlékkel ajándékoz meg mindenkit. Így volt már tizennyolcszor, így lesz ez idén is, és így lesz minden bizonnyal jövőre is, mert idén még egy híján húsz, de jövőre újból kerek évfordulót ülünk majd.
Százhalombatta forgatagába egyre többen és egyre messzebbről érkeznek vendégek. Táncolni, találkozni, örülni, barátkozni, zenét hallgatni, játszani- egyre megy. Az élmény számít, és a barátságok, ami a battaiak, és az ide látogatók között szövődnek. Mi szívből köszöntünk mindenkit, és kezünket nyújtjuk mindenkinek.
Érezzék magukat nagyon jól, legyenek szép élményeik, és bátran csereberéljenek, gyarapítsák szeretet gyűjteményüket, hiszen ebben az évben is számtalan soha nem látott vendég gazdagítja az előttünk álló feledhetetlen 10 napot!
Szigetvári József
fesztiváligazgató
